Egy halott apácát szállítottak a hullaházba, de amint megemelték a ruháját, egy felirat jelent meg 😱: „Nem szabad boncolást végezni.” Amit nekik fel kellett fedezniük, az sem csoda, sem véletlen nem volt… hanem egy rémálom, amely képes lenne elpusztítani egy egész kolostort.
„Doktor… doktor, jöjjön ide, nézze meg ezt” — motyogta Alex, két lépést hátrálva, mintha a hordágy maga taszította volna el.
Dr. John Carter felnézett az eszközökkel teli asztaláról. A központi hullaházban eltöltött tizenöt év megedzette. Szinte semmi sem tudta megrendíteni. Szinte semmi. De azon az estén a hideg fémasztalon fekvő test különleges volt.
Ez egy apáca volt. Ruhája tökéletesen ráfeszült karcsú testére. Arca nyugodt és világos volt, mintha csak elaludt volna egy hosszú imádságos nap után. A külvárosi kolostorból hozták, és John feladata volt a boncolás elvégzése: hirtelen halálának oka rejtély maradt.
„Mi történt?” — kérdezte John, közelebb lépve.
„Van egy vágás a szöveten… a hasán. Azt hiszem, tetoválása van.”
John összevonta a szemöldökét. „Vannak, akik később lépnek be a kolostorba. Néha van múltjuk a fogadalom előtt.” Még ő is bizonytalannak hangzott.
A testtől néhány centiméterre sötét jel villant át a hasadáson. John és Alex röviden egymásra néztek. Óvatosan megfordították az apácát.
Egy ösztönös ima szakadt ki John száján. Ollót vett elő, és felvágta a szövetet.
Néhány másodperc múlva megmerevedett. Ez nem tetoválás volt, hanem egy üzenet, amely közvetlenül a bőrére volt írva, remegő, de olvasható betűkkel:
„Ne végezz boncolást. Várj két órát. Ami kell neked, az a zsebemben van.”
Alex keresztet vetett. „Nem… lehetetlen.”
John suttogta: „Nézz a zsebébe.”
Az egyik zsebben először semmi sem volt. Aztán az ujjai egy kemény tárgyat tapintottak ki, és lassan kihúzta 😱😱
Amit talált, az hihetetlen volt 😱😱
John lassan egy USB-meghajtót húzott ki a zsebből, szinte szent óvatossággal tartva azt. Ez a kis, látszólag hétköznapi fekete tárgy valami rendkívülit rejtett. Amikor ránézett, furcsa érzés futott át rajta: úgy érezte, mintha ennek a pendrive-nak a tartalma képes lenne mindent felforgatni, amit igaznak hitt.
Alex tágra nyílt szemmel nézte, képtelen volt elfordítani a tekintetét. „Mi van rajta?” — suttogta.
John habozott, mielőtt csatlakoztatta volna a hullaház számítógépéhez. A képernyő felvillant, és titkosított fájlok sorát mutatta, mindegyik rejtélyes címmel: régi dátumok, ismeretlen szimbólumok és betűk, amelyek elfeledett szavakká álltak össze.
De ez még nem volt minden: néhány videó ősi rituálékat mutatott a kolostorban, titkos szertartásokat, amelyeket kívülről senki sem ismert.
Más fájlok olyan dokumentumokat tartalmaztak, amelyek megmagyarázhatatlan jelenségeket, eltűnéseket és eseményeket írtak le, amelyeket a rend mindig titokban tartott.
John érezte, hogy a szíve gyorsabban ver. Ez az egyszerű pendrive az egész kolostor emlékezetét tartalmazta — tudás és titkok kincsét, amelyről senki sem hinné el, hogy létezik. Azonnal megértette, hogy amit most találtak, nem csupán fontos: veszélyes volt.
